Beremend Magyarország legdélebbi pontja közelében van a Dráva-mellék keleti peremén. Pontos földrajzi meghatározás szerint a Nyárád-Harkányi-sík közepének déli részén.

A község fölött magasodó (eredetileg 174 m magas) beremendi Szőlő-hegyet egy keskeny, 5-10 m relatív magasságú, É-D irányú, sáncszerű löszhát köti össze a Szársomlyó (442 m) keleti peremével.

A település voltaképpen a hegy közvetlen déli előterében, egy ÉNY-DK-i tengely mentén helyezkedik el. E tengelytől délre lapályos, alacsony (90-100 m) magasságú süllyedékterület (Dráva-mellék) található. A településtől délre, mintegy tíz kilométerre érhető el (horvát területen) a Dráva.

A néhai Szőlő-hegy (nevét az egykor egész hegyet elfoglaló szőlőterületről kapta) anyaga alsó-kréta korú (kb. 100 millió éves) mészkő, amely alapját képezi a római időktől napjainkig tartó kőbányászatnak. 1995-ben került felfedezésre a bánya felső szintjén egy, a környező mészkőtől élesen elváló zöldes-vörösesbarnás kőzet, mely hasadékkitöltésként a bányattalptól a tetőig kifut. Ez egy mállott bazalttelér, mely igazi kuriózum, azáltal, hogy a hegy felépítésében vulkáni kőzet ("beremendi bazalt") is részt vesz. E vulkáni kőzet mintegy 5 millió éves.

A mészkövet függőleges hasadékok, repedések szelik át. Részben e repedéseken keresztül korábbi melegvíz-feltörések hatására számtalan gömbfülke, kisebb üreg és néhány terjedelmesebb barlang jött létre. ez utóbbiak egyike az országos védettségű Beremendi kristálybarlang. A barlang falait és járatait (hasonlóan a melegvíz által létrehozott többi üreghez, barlanghoz) változatos megjelenésű ásványkiválások (cseppkő, borsókő) és szemkápráztató kristályképződmények (aragonit, kalcit) borítják néhol nagy vastagságban.

A mészkő hasadékait, üregeit gyakran - 3 és 0,4 millió éve élt - gerinces állatok csontjaiban gazdag vörösagyag tölti ki (mint pl. a Kristály-barlang Csont-ágában is). A bányászat során feltárult ősgerinces lelőhelyek 1847 óta több ízben is felkeltették a tudományos élet kutatóinak érdeklődését, melynek következtében Beremend nemegyszer a hazai és nemzetközi természettudományi kutatások reflektorfényébe került.

Ez a tudányos megismerés Petényi Salamon János (1799-1855), kora egyik legnagyobb polihisztor természettudósának 1847. június 9-11. közti beremendi gyűjtésével és kutatásával kezdődött. Petényi beremendi tevékenységével alapozta meg a hazai gerinces-paleontológiát (gerinces-őslénytant) és általában az európai negyedidőszak (= Quarter ez kb. az elmúlt 3 millió év) - kutatás tudományát. Ez azt jelenti, hogy Petényivel és Beremenddel elválaszthatatlanul egybeforrt e két tudomány története, illetve létrejötte.